.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. október 19., kedd

Varázslatos realitás 40.

Peter nem tudta, milyen egy otthon. A ház, ahol felnőtt, inkább volt mauzóleum, és ha a barátaihoz ment látogatóba, furcsállotta azokat a helyeket is. Sehol egy szakácsnő. Sehol egy takarítónő. Sehol drága porcelánok és súlyos, nyomasztó képek. Nem hiányoztak a szemének, csak nem illettek bele a számára megszokott ház képébe.
Mindegyik ház egy kicsit más volt. Johnék háza volt a legvidámabb. A falak felváltva barack és napsárga színűek és rengeteg családi kép mindenhol.
Charlotte szobáját semmilyen addig látotthoz nem tudta hasonlítani, de mégis ismerősnek érezte. Pillanatok kellettek ahhoz, hogy rájöjjön, leginkább a saját lakására emlékezteti.
A szoba gyakorlatilag üres volt. Az a kevés dolog, egy ágy, egy régi kimustrált polc és szekrény a faltól eltolva, az egyik falnál újság borítás a földön, és a falon magán zöld csíkok. Rengeteg zöld csík.
Egy olyan ember szobája volt, akinek fogalma sincs arról, hogy mi az otthon. Az egyetemi jegyzetek katonás rendben sorakoztak a polcon a könyvtárból kölcsönzött könyvek mellett. Fegyelem és tisztaság volt a szobában, de sehol egy kép vagy egy kacat. Pontosan, mint Peter lakása. Bár az övé nem azért volt bútorokban ennyire szegényes, mert nem engedhette meg magának, hanem mert nem tudta, mit kéne vennie. Egy szekrény. Pár polc. Egy ágy, abból hatalmas, mert szeretett kényelmesen aludni. És elfogytak az ötletei.
Az otthon ott lakik a családi képekben, a falakon lógó valódi nevetésben. A polcon lakó gyertyatartóban, a funkciótalan dísztárgyban, amit egy kedves barát nyújtott át mosolyogva, hogy ő sem érti, de szép.
Peter nem tudta mindezt. Peter annyit tudott, hogy valami hiányzik. És az a valami ugyanúgy hiányzik Charlotte-ból és belőle. Meg még egy dolgot…
- A festékek ára! Elfelejtettem odaadni!

7 megjegyzés:

  1. Hát, nem biztos, hogy a szobába belépve a festék ára jutott volna eszembe, de pont ettől jó ez a mondat. Kicsit olyan "dinkák" (már bocsánat a szóért), de pont ettől édesek.

    A mai kedvenc mondatom: A polcon lakó gyertyatartóban, a funkciótalan dísztárgyban, amit egy kedves barát nyújtott át mosolyogva, hogy ő sem érti, de szép.

    Szupi

    Pusz Aranymag

    VálaszTörlés
  2. Szupi lett:) Véééégre bejutottunk a szobába:)
    Aranyos lett ,várom a holnapit!!!!

    puszi
    Katarahh

    VálaszTörlés
  3. Egy ilyen pillanatot ezzel elrontani... *csóválja a fejét*
    na nem mintha nekem nem így jutnának eszembe dolgok, h éppen elmélkedek vmin, aztán beugrik vmi más. Itt csak az a különbség, h gondolom a festékcsíkokról jutott az eszébe, nem pedig vmi tök másról egy még tökebb más... (ne tessék félreérteni!!! :P)
    :*

    VálaszTörlés
  4. Ez is nagyon jó volt. :D "Az otthon ott lakik a családi képekben, a falakon lógó valódi nevetésben." - nekem ez a mondat tetszett nagyon. :) Jaj, bent vannak a szobában! :D Akkor lassan majd kezdhetik a közös festést. ;D
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok!

    Én nem érzem bugyutának az utolsó mondatot, szerintem inkább a zavartságát akarta leplezni, talán önkéntelenül...

    Imádtam:
    "Az otthon ott lakik a családi képekben, a falakon lógó valódi nevetésben."
    Ezt használni fogom, Hesz idézetként! :)

    Puszi: Gabriella

    VálaszTörlés
  6. Én ezekre a soraimra mondanám, hogy "Hát... elég mándy-s meg hamvasos" ami azért vicces mert jobban preferálom a Csáth-Örkény-Wonnegut stílust. Nagyon ritkán vannak idézhet megszólalásaim, tökre örülök, hogy nektek ezek így tetszettek :):):)

    Érdekes, hogy egyikőtöknek se jutott eszébe az ami nekem (mielőtt még valaki azt mondaná, hogy a "jó megoldás" csak azért, mert én írtam még nem fix ám, hogy nekem van igazam ;)... és most nem is mondom el, hogy nekem mi jutott eszembe, mert a köv. fejezetek után szerintem majd rájöttök ;)

    VálaszTörlés