.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2011. január 14., péntek

Varázslatos realitás 91.

Charlotte-nak volt egy szép, fehér hálóingje, ami pont úgy nézett ki, mint az egyik mesekönyvében a királylány hálóruhája. Mikor először felvette, szentül hitte, hogy ha kinyitja az ablakát, akkor éjszaka majd egy szárnyas, fehér ló hátán bevágtat hozzá a szőke herceg és megmenti. Felülteti maga elé a nyeregbe, erős karjával átkarolja őt, és elviszi a kastélyába, ahol boldogan élnek, míg meg nem halnak. Mikor reggel felébredt, kicsit csalódott volt, de nem adta fel. Éjszakáról éjszakára várta az ő hercegét. Mindhiába.
Ahogy a forró kéz Charlotte tenyerébe csúszott, valami megváltozott. Életében most először érezte azt, hogy tényleg nincs egyedül. Hogy a herceg nem feledkezett meg róla, nem választott egy igazi királylányt helyette, és még csak nem is kitalált mesefigura.
A herceg ott állt mellette.
Igaz, hogy Peternek nem volt lova és koronája, de kivonta a kardját, hogy megküzdjön a gonosz sárkánnyal és megmentse őt.
- A barátja? – Az apja zökkentette vissza a kábult álmodozásból a megrázó valóságba. Charlotte megremegett, ahogy a fekete szempár felé fordult. Pontosan látta a férfi arcán, hogy mi következik most. Annyiszor volt már része benne, hogy megszámolni sem tudta volna. – Szép… - húzta el a száját az apja sértetten. – Szóval, ezért tűntél el otthonról. Nekem meg még lelkifurdalásom volt, amiért elüldöztelek, és aggódtam is érted – nevetett fel reszelős hangon. – Azt hittem, olyan pocsék apa vagyok, hogy annyit sem érdemlek az egy szem lányomtól, hogy karácsony táján bedugja az orrát hozzám. Én ostoba! Tudhattam volna, hogy csak azért mész el, hogy összefeküdhess valami ficsúrral. Le sem tagadhatnád az anyádat! – Charlotte lehunyta a szemét, és megpróbálta visszanyelni a könnyeit. Már igazán hozzászokhatott volna, miért fáj neki még mindig…

8 megjegyzés:

  1. én inkább olvasok mint írogatok...

    de most én vagyok az első
    :-)

    VálaszTörlés
  2. A királylányos-herceges rész nagyon aranyos lett. :') És a vége.. Ajj, szegény Charlotte. :/ De legalább ott van neki Peter, ha már ilyen apával áldotta meg a sors..
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  3. Peter helyében nekem most öntené el az agyamat a vér, meg a lila köd, és kivágnám "apucit", mint a macskát sz**ni. Ez lenne az enyhébb megoldás. A durvábbik, hogy kiklopfolnám rántott húsnak a pofáját, aztán dobnám ki.

    Uff! Én beszéltem!

    Twilight-Addenda

    VálaszTörlés
  4. Jaj ez a rész is annyira jó volt! Én nagyon imádom ezt! Szegény lány... Tökre sajnáltam. Peterre most nagyon kíváncsi leszek!

    VálaszTörlés
  5. "Ahogy a forró kéz Charlotte tenyerébe csúszott..." eszméletlen, hogy ezek az egyszerű szavak mennyi érzelmet takarnak...

    És én is nagyon kíváncsi vagyok Peter reakciójára. Nyilván tetlegességig nem fajul a dolog (akármennyire is megérdemelné az öreg), mert azt Charlotte nem hagyná. De majd meglátjuk mi lesz!

    (nekem is nagyon tetszett a királylányos rész, bár én imádom a sárkányokat akármilyen gonoszok is tudnak lenni - Fable Lekidje az egyik nagy kedvencem)

    VálaszTörlés
  6. Tetszett és aranyos volt tényleg ez a királylányos rész! :))

    VálaszTörlés
  7. Ééééés most jön az a rész,amikor engem beteleportáltok a történetbe,és behúzok az apjának egyet! :D Tényleg aranyos volt ez a királylányos rész! :)

    VálaszTörlés