Varázslatos realitás 138.

Peter nem ébredt fel a mormogásra. Peter eleve el sem aludt, viszont Charlotte hangjára összerezzent.

- Peter… Szeretlek…

Felgyorsult a szívverése és remegni kezdett, de nem örömében. Annyiszor hallotta már ezt a szót és annyiszor nem jelentett semmit.

A lányok, akikkel egy éjszakát töltött csupán, gyakran emlegették ezt a szót. Peter nem tudta, de sokuknak régóta várt pillanat volt, hogy a fiú végre ágyba vigye őket és utána… utána zokogva mondták el, hogy szerelmesek.

Állították ők magukról. Peter nem hitt abban, hogy ez lenne a szerelem. A szerelmet valahol abban látta, ahogy az apja az anyjára nézett, de az sem ért semmit. Bármennyi szeretlek után is el tudta hagyni a feleségét.

Peternek eszébe jutott egy jelenet. Egy étteremben ültek négyesben. Kat valamit barátnője fülébe súgott, mire Liz rámosolygott. A tekintetében volt valami megmagyarázhatatlan. Később, mikor Peter megkérdezte Katet, mit mondott, a lány elmondta, csak annyit, hogy szereti.

Ilyen egyszerű. Peter az alvó lányt nézte és egyszerűen biztos volt abban, hogy szereti.

- Én is szeretlek, Charlotte – súgta halkan. Azért felébreszteni nem akarta a lányt.